A jelenleg használatban lévő kütyük túlnyomó többsége valamilyen SD, vagyis Secure Digital memóriakártyát támogat. A normálméretű, tehát 32x24x2,1 milliméteres SD-kártya-szabványt 2000-ben fogadták el, és ma leginkább fényképezőgépekben használunk ilyen memóriákat. 2003 és 2008 között létezett egy rövidéletű miniSD szabvány, azonban ezeket a 21,5x20x1,4 milliméteres lapkákat gyorsan kiszorították a 2005 óta elérhető microSD termékek. Igen, ezek azok a kiskörömnyi, konkrétan 15x11x1 milliméteres kártyák, melyek révén a legtöbb okostelefon belső memóriája bővíthető, és amelyek egy adapter révén a normál SD-ket támogató eszközökbe is betehetők.

Kapacitás

Bő egy évtizede már egy SDHC jelölés is rákerül némelyik kártyára, melyek a normál SD-knél nagyobb kapacitással és nagyobb sebességgel bírnak: míg egy normál microSD-kártya maximum 2 GB-os lehet, addig egy microSDHC-n akár 32 GB adat is eltárolható. 2009-ben debütált az SDXC szabvány, melynek köszönhetően egy microSDXC-kártya ma már elvileg akár 2 TB-os lehet. Azért csak elvileg, mert a gyakorlatban jelenleg 256 GB-osak a legnagyobb kapacitású ilyen termékek. Normál SD fronton jelenleg 1 TB-os a csúcstartó.

Sebességjelzés 

A kapacitás mellett fontos jellemző az írási sebesség is. Régen viszonylag egyszerű volt a dolgunk, ugyanis az SD termékeken lévő Class 2-10 jelölés egyértelműen megadta, hogy az adott kártya minimum 2-10 MB/s-os írási sebességre képes. Az évtized elején azonban kijött az UHS (Ultra High Speed) szabvány, mely jelentősen megbonyolította a helyzetet: ez nem az adott termék konkrét sebességét jelöli, hanem hogy a kártya milyen adatátviteli buszt használ. Az UHS-I termékek elvileg 50-104 MB/s-os, a 2011 óta létező UHS-II példányok 156-312 MB/s-os, az idén bejelentett UHS-III kártyák pedig 312-624 MB/s-os sebességre képesek.

A konkrét tempóra a kártyákon feltüntetett UHS sebességbesorolás utal: az U1 jelölés 10 MB/s-os, az U3 30 MB/s-os minimális írási sebességet jelent. 2016 óta viszont már V6 és V90 közötti jelölésekkel is találkozhatunk a kifejezetten videórögzítésre szánt kártyákon, mely számok ezúttal rendre a 6, illetve 90 MB/s-os sebességre utalnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy tavaly óta A1 és A2 jelzést is használhatnak a gyártók, melyek arra utalnak, hogy az adott memóriakártyák mennyire felelnek meg az okostelefonos alkalmazások korrekt futtatásához. Az adatátviteli sebesség mindkét esetben minimum 10 MB/s, viszont az A2-es termékek 2,5-4x több véletlenszerű írási/olvasási műveletre képesek adott idő alatt.

Ha ez még mindig nem lenne elég bonyolult, akkor érdemes felkészülni arra, hogy egyes gyártók mind a mai napig használnak egy másik, ősrégi keltezésű sebességjelölési rendszert is. Ez az úgynevezett “x rating”, ami azt jelenti, hogy egy 1000x jelölésű kártya ezerszer gyorsabb az 1x-es sebességű CD-ROM-nál, vagyis 1000×150 Kb/s-os, 150 MB/s-os.

És akkor milyet vásároljunk?

Most, hogy a szabványokat és a jelöléseket nagyjából tisztáztuk, még mindig joggal merülhet fel a kérdés: mégis kinek milyen sebességű kártyára van szüksége?

Alapvetés, hogy amennyiben egy régebbi, leginkább SD (Standard Definiton) felbontású felvételek készítésére eszközről van szó, akkor abba elég lehet egy régivágású Class 2-es memóriakártya is. A 720p HD videókhoz már kell a Class 6, a Full HD felbontású képfelvétel pedig megkívánja a Class 10-et. Amennyiben Ultra HD 4K-ban videózunk, az igencsak meghálálja a 30 MB/s-os memóriát, ha pedig 4K-ban 60/120 képkocka/sebességgel dolgozunk, vagy esetleg már a 8K felé kacsintgatunk, akkor nem árt egy minimum 60-90 MB/s-os írási sebességű kártya. (A világ jelenlegi leggyorsabb SD-kártyája, egy UHS II U3 SDXC példány mind írási, mind pedig olvasási sebesség fronton 300 MB/s-ra képes.)

Mire figyeljünk oda vásárlás során?

Vásárlás előtt érdemes leellenőrizni, hogy az adott készülék maximum mekkora kapacitású memóriakártyát kezel, hiszen feleslegesen veszünk egy 256 GB-os microSD-t, ha a telefonunk csak 128 GB-ig kezeli ezeket az apró kártyákat. Hacsak nincsenek nagyon komoly kapacitásbeli elvárásaink, érdemes közepesen nagy kapacitású kártyát vásárolni, ugyanis nagy általánosságban ezek ár-érték aránya a legjobb.